Olv. Róm 5,6-10.

A kenyér megtörésére készülünk. Ezt az Úr Jézus rendelte el, hogy az Ő emlékezetére tegyük, és ezzel az Ő halálát hirdessük. A felolvasott Ige alapján nézzük meg: 1. Milyenek voltunk, és mit jelent számunkra J. Kr. halála?

2. Mit hirdetünk a kenyér megtörésével, és mire emlékezünk?

1.) Milyenek voltunk, és mit jelent számunkra J. Kr. halála?

(1) Ez az Ige négy dolgot említ abból, amilyenek voltunk.

* Bűnösök voltunk: 8. v.: mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. A többi rossz, a vétkeink ebből következnek, hogy bűnösöknek születtünk.

* Gonoszok voltunk: 6. v. vége: meghalt a gonoszokért. Csak Isten világosságában látjuk meg ezt. A nélkül sokan – pl. a vallásosak – nem tartják magukat gonosznak.

* Isten ellenségei voltunk: 10. v.: mikor ellenségei voltunk. Hiába csűri-csavarja az ember, míg meg nem békél Istennel J. Kr. által, addig Isten ellensége.

* Erőtlenek voltunk. (6. v. eleje). Ez abban mutatkozott meg, hogy a magunk erejéből nem tudtunk megváltozni. Nem tudtunk megjavulni. Ha az Úr nem könyörül rajtunk, ha J. Kr. nem hal meg értünk, akkor mindörökre a bűnben és a halálban maradunk, mint Isten ellenségei, és a végén elkárhozunk.

(2) Aztán az Ige elmondja, hogy Isten szeretett minket, és mit cselekedett.

Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét (agapé) abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. A szeretet cselekedetekben nyilvánul meg. Isten szeretete abban mutatkozott meg, hogy Fiát halálra adta értünk, hogy el ne vesszünk. Értünk, akik ellenségei voltunk, és utálatos bűnökben éltünk. Vagy olyan önteltek voltunk, mint a farizeusok. Olv. Luk 18:11

Vannak, akik megkérdőjelezik Isten szeretetét: Azt mondják: ha szeretne, akkor nem engedne betegséget, nem engedné a háborúkat, nem engedné a természeti katasztrófákat. Nem engedné, hogy a gonoszok elnyomják az igazakat. Nem engedne ezt sem, meg azt sem, és hosszan sorolják, hogy mit. Hanem megadná a kívánságainkat, hogy jólétben éljünk, hogy semmi gondunk ne legyen, stb. Ezt azért gondolja így az ember, mert a gondolkodása, a látóköre csak erre a földi életre terjed ki. De Isten ezek által a nehéz és nem kívánatos dolgok által is az örök életünket munkálja. Azt, hogy Krisztushoz jöjjünk, Aki szeret minket, és az örök élet szempontjából döntő jelentőségű dolgot tett: meghalt értünk.

Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka az, hogy Fiát halálba adta értünk. Ki adná halálba szeretett fiát gonosz emberekért?  És nemcsak Isten, J. Kr. is szeretett minket. Ennek az a bizonyítéka, hogy a halált önként vállalta.

(3) J. Kr. halála lett az üdvösségünk.

A felolvasott Ige két fontos dolgot emel ki:

* Megigazultunk az Ő vére által. Isten J. Kr. véréért minket, akik hiszünk Benne, igaznak nyilvánít. Minket, akik bűnösek, gonoszak és nem igazak voltunk.

* Megbékéltünk Istennel. Mi, akik Isten ellenségei voltunk, megbékéltünk Vele, Fiának halála által. Mert Istent haragra ingerlő bűneinket a Fián büntette meg!

Ha Ő meg nem hal, ha vére el nem törli a bűneinket, akkor örökre elveszünk. Az Úr az utolsó vacsorán vette a kenyeret, azt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik. Az Ő teste értünk, értem töretett meg. Az Ő vére értünk, értem folyt ki. Bűneimet, gonoszságomat eltörölte, igazzá nyilvánított, megbékített Istennel, és békességem lett az addigi békétlenségem helyett.

A bűn súlyát mutatja, hogy semmi más nem tudta azt eltörölni, csak Isten Szent Fiának a vére! Semmi más nem tehetett minket igazzá, megigazultakká, és senki más nem békíthetett meg Istennel, csak J. Kr. az Ő halálával.

2.) Mit hirdetünk a kenyér megtörésével, és mire emlékezünk?

(1) J. Kr.-ra emlékezünk. Az Ige így szól a kenyértörésről, 1Kor 11,24b: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Most az Úr Jézus Krisztusra emlékezünk, Aki úgy szeretett, hogy értünk meghalt. Nem azért szeretett, mert szeretetre méltóak voltunk, hanem szeretett, mert Istentől jött, és az Isten szeretet. (1Ján 4,16).

(2) Az Ő halálát hirdetjük. 1Kor 11,26: Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Az Ő halálát, ami által megtisztultunk, ami által Isten megbékélt velünk. Az Ő halálát, ami érthetetlen, mert Ő nem a jókért halt meg, hanem értünk, az ellenségeiért.

(3) Arra is emlékezünk, hogy megtartatunk. (Olv. 9-10. v.) Isten haragja egyszer lesújt a bűnösökre, de akiket J. Kr. vére igazzá tett, azokra már nem sújt le, mert 1Ján 2,1 szerint van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Luk 19,10: Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

(4) Mikor az Úrra emlékezünk, és az Ő halálát hirdetjük, megtelik a szívünk hálával és Isten magasztalásával. Olv. Jel 5,11-13. Ha az angyalok és a teremtett állatok így dicsérik az Urat, mennyivel inkább mi, akik bűnösök voltunk, akik ellenségei voltunk, és mégis megtisztított a bűneinkből, és megtartott az örök életre. Most, a kenyértörés alkalmával nem a kérésnek, hanem a hálaadásnak az ideje van! Ámen.